Gyula városának már a török uralom előtt volt hideg vizes fürdője. 1518-ban már oklevél rendelkezett arról, hogy azt a plébánosnak kell rendben tartania. A török időkben természetesen felvirágzott a fürdőkultúra, Evlia Cselebi török utazó Gyulán már 11 fürdőről tett említést. 1722-ben Franz Rosenfeld metszetén pedig már ábrázolta is a török fürdőt.

 

A törökök kiűzése után a leghosszabban működő gyulai gőzfürdőt Popp Alajos építette 1887-ben, itt már 12 kád és egy artézi kútról táplált közös medence is várta a nemek szerint elkülönített fürdőzőket. Szabadtéri fürdőből több is működött a városban már a XIX. század végén, de az uszodaépítést szorgalmazó törekvések sikerére még várni kellett pár évtizedet.

 

Két gyulai építőmester kezdeményezésére a mai Várfürdővel szomszédos csatornaszakaszon 1930. július 31-től kapott működési engedélyt a Partfürdő, mely az Élővíz-csatornából szádfallal lekerített 60 x 12 méteres partszakasz volt. Akkoriban a város más helyein kifejezetten tiltották a fürdőzést. A világválság és a háború viszontagságai a Partfürdőt sem kímélték, ezért a ’40-es években már szóban forgott egy mélyfúrású kút ötlete. Olyannyira, hogy 1942-ben a kastélykertben létrehozandó üdülőtelep és gyógyfürdő céljára az Almásy-család megalapította a Gyulai Fürdő és Üdülő Részvénytársaságot, amelynek a grófi család még kölcsönt is folyósított a fúrási munkák elkezdéséhez. Az 1943-ban megkezdett és a korabeli dokumentumok szerint végül szakszerűtlenül végzett kivitelezés, valamint a történelem további viharai (államosítás, megyeszékhely áthelyezése Gyuláról) többször megakasztották a kútfúrást. Ebből a megtört lendületű kútból csordogáló 29 fokos vízből 1951-re mégis megtöltötték és átadták az „Abaházi bácsi bütyökáztatója” mellé épített 33 1/3 méteres úszó- és műugró medencét.

 

De a gyulaiak – kitartó emberek lévén – nem adták fel a gyógyfürdő köré szőtt terveiket. 1957-ben a Városi Tanács határozott a gyógyfürdő létesítéséről, egy évvel később ünnepélyes keretek között megkezdődött a mélyfúrás a Lovarda szomszédságában. A gyulai termálvizet először 1958. szeptember 17-én pillanthatták meg a várakozással telt, érdeklődő tömegek. Ez az alkáli-hidrogén-karbonátos termális ásványvíz képezi ma is – a kapuit 1959. május elsején megnyitó – Gyulai Várfürdő alapját. A névadást pedig az akkori pályázatot megnyerő gyulai tanulóknak köszönhetjük. Az első termálmedencét pedig az egykori Partfürdő medencéjének átépítésével üzemelték be, immár a híres, sárgás barna gyulai termálvízzel feltöltve.

 

Már az első fürdőszezon nyilvánvalóvá tette, hogy mihamarabb új medencékre és öltözőkre van szükség. 1960-ban már újabb kutat, egy sekélyebb strandmedencét is átadtak, így nem meglepő, hogy már a második évében 250 ezer látogatója volt a fürdőnek. 1961 nyarára elkészült három új gyermekmedence és két ülőpados gyógymedence is. 1963-ban hozzákezdtek az 1833-ban épült grófi Lovarda átalakításához, ezzel kezdetét vette a fürdő fejlesztésének második szakasza.

 

1965-re elkészült a Lovarda és a téli fürdő, s még ugyanebben az évben az akkori Egészségügyi Minisztérium üdülőhellyé nyilvánította Gyula belterületének körülhatárolt részét. Ez az év igen fontos mérföldkő volt a Várfürdő életében, hiszen gyógykezelési célokat is szolgáltak az addig csak tisztasági fürdőként használt kádak és medencék is. Az 1967-ben készített ötéves tervben már egy 50 méteres uszoda, egy pezsgőfürdő medence és egy hullámmedence építéséről volt szó. A terveket csak erősítette, hogy az I. kút termálvizét 1968-ban gyógyvízzé, ’71-ben pedig a fürdőt gyógyfürdővé nyilvánították.

 

A ’70-es évek elhozták a Várfürdő aranykorát, 1970-ben már 550 ezer látogatóval büszkélkedhetett, és ekkor indult igazi hódító útjára a gyulai úszósport is. 1972-ben beüzemelték az V. számú termálkutat is, és átadták az 50 méteres uszodát, és Gyula volt az ország első városa, ahol bevezették a minden gyermek számára kötelező úszásoktatást.

 

1981-ben készült el a csúszdás medence és az ikonikussá vált árnyékoló faszerkezet a I. gyógymedence fölé, majd 1984-ben a ma kupolás wellnessként ismert fedett fürdőt is birtokba vehették a vendégek. Ünnepélyes eseményként 1985-ben gyógyhellyé nyilvánította a Népjóléti Minisztérium a fürdő környékét, amit egyértelműen a gyógyvíz alapozott meg. A nyolcvanas években több műszaki korszerűsítés is történt, új vendéglátó és kereskedelmi egységekkel is bővült a fürdő, zajlott a parkrendezés és a közlekedési útvonalak modernizálása is.

 

A ’90-es évek politikai viharai a Várfürdőt is meg-megérintették, jelentős fejlődést ez az évtized nem hozott. 1999-ben egy több lépésből álló fejlesztési ütemterv készült, az új évezred ennek megvalósításáról szólt. A Széchenyi I. projekt keretében sor került gyógymedencék felújítására, a fűtésrendszer modernizálására. 2002-ben már a mai helyén és nagyrészt a jelenleg is működő eszközparkkal kezdte meg működését a gyógyászat. Ekkor alakították át a kupolás fedett fürdőt forgatott vizű wellness fürdővé, és szintén ez az év hozta el a legkisebbeknek a gyermek víziparadicsomot, a csúszdás medence kamikaze és óriás csúszdát kapott.

 

2004-05-ben a Széchenyi II. projekt célja már a Lovarda teljes rekonstrukciója és a Polip medence megépítése volt. Átalakították az uszodát, és új pénztárak épültek a Fahídon és a Kőhídon is. Az évtized vége szintén a fejlesztésről szólt, a Castello Szaunapark európai színvonalú kültéri szaunaházakkal, beltéri szaunákkal, gőzkabinnal és pihenőterekkel és szaunakerttel nyitott meg 2009 decemberében.

 

A Várfürdő történetének legnagyobb léptékű beruházásáként épült fel 2013 karácsonyára az új családi élményfürdő, az AquaPalota, amely különleges családbarát szolgáltatásaival és környezettudatos műszaki megoldásaival teljessé tette a fürdő kínálatát. Az AquaPalotához kapcsolódóan megújultak az öltözők, a beléptető rendszer, és a főbejárat is új természetközeli harmóniát idéz.

 

Az AquaPalota átadását követő közel másfél évtized a Várfürdő történetének egyik legsikeresebb és legmozgalmasabb időszaka volt, amelynek során a komplexumot egy kiélezett, sokszereplős, turisztikai versenyben, külső válságok (COVID-19, energiaválság) közepette is növekedési pályán sikerült tartani. Az éves látogatottság 600 ezer körüli látogatószámban stabilizálódott köszönhetően a tudatos marketingnek és a folyamatos szolgáltatásfejlesztéseknek, melyek fókusza az átalakuló és globálissá váló piac igényinek magas szintű kiszolgálása.

Tervszerűen, évről évre hajtotta végre a fürdő azokat az üzemeltetési biztonságot és energiahatékonyságot növelő beruházásokat, melyek a fentarthatóság és a válságállóság hátterét adják. Ennek eredményeként az évi 445ezer m3 gázfogyasztásunkat gyakorlatilag elimináltuk, elektromos áram fogyasztásunkat pedig több, mint 40%-kal, évi 4.821 MWh-ról 2.847 MWh-ra csökkentettük. Emellett a működési biztonságot nyújtó teljes műszaki háttér infrastruktúránk is megújításra került.

A COVID utáni időszakban a Várfürdő jelentős része alapjaiban újult meg és szolgáltatási színvonalat tekintve már képes kielégíteni a legmagasabb piaci igényeket is. Köszönhetően annak, hogy a fürdő nem csak a strand, de egy ősparkban elhelyezkedő történelmi emlékhely is, az Erkel örökség aktív ápolójaként egyedülálló vendégélmény nyújt.

A szolgáltatási minőség emelése céljából a Várfürdő megújult gyógyászattal, felújított szaunaparkkal, kibővített téli pihenővel és öltözőkkel, új és felújított éttermekkel és mind arculatában, mind pedig funkciójában megújult kültéri termál medencékkel várja vendégeit. A park automata öntözőrendszert kapott, a történelmi Lovarda pedig mára az ország egyik legszebb termál komplexuma lett. A megújult gyermekparadicsomnak köszönhetően Gyula városa újra felkerült a családos vendégkör utazási térképére.